Árpád-kor: Árpád-kori falvak és házak

A mai falunál sokkal kiterjedtebb, lazább szerkezetű falvakról beszélünk, nem összefüggő, hanem csoportosan, tanyaszerűen elhelyezkedő házakból állt. Egy falu 4-6 hektáron terült el. Az egyes épületek közötti nagyobb távolság a legeltető állattartás szerepére utal, ami abban a korban meghatározó tényező volt. Találtak ezt bizonyító tárgyi emlékeket is (pl.: patkók, lószerszámok). A tűk, ollók, tűzcsiholó alkalmatosságok pedig az akkori szakmák létezéséről tanúskodnak. A főépülettől némiképp távolabb állt a sövényfalak alkotta szárnyék[1] és a karámok, amik többnyire kör vagy négyszög alakúak voltak. A falvak vízellátását kutak biztosították, bár ezeknek a falvaknak a többsége víz mellé települt. Az Árpád-kori falvak jelentős hányadának közepén állt a templom. Többnyire a templom körül, magában a templomkertben helyezkedett el a falu temetője.

Árpád-kori falu

Korabeli ház

Az épületek nagy részét földbe süllyesztették. Ez általában nádból vagy földből készült. Az alját cseréptörmelékkel bélelték ki, hogy tartani tudja a meleget. A ház egyetlen helyiségből állt, tetőszerkezetét pedig földbe ásott, vastag és erős ágasfák[2] tartották. Ezeken vízszintesen vagy közép felé emelkedően elhelyezett keresztgerendák alkották magát a tetőt. Középen egy mindegyiknél erősebb tartóoszlopon nyugodott a tető súlya. Ennek az oszlopnak kezdetben szakrális jelképek is volt. A házban ezen kívül voltak még berendezési tárgyak (pl.: ülőgödör és feltehetően polcok) A házba földbe vágott lépcsőkön lehetett le-, illetve bejutni. Ezeket az épületeket lakóik inkább csak rossz időben vagy télen népesítették be. A házak közvetlen közelében ugyanis a szabadban is megtalálták kemencék maradékait, amelyek tavasztól őszig az asszonyok főzőhelyéül szolgálhattak. Ezeket a veremházakhoz hasonlóan földbe mélyesztették. Ezek a nyílt tüzelőhelyek. Viszont az Árpád-kori házak egy részében valóban találunk épített kemencéket, melyeket a ház egy sarkába vagy a ház falába vájnak, esetleg kőből építik meg.