2018. május 28., hétfő

Árpád-kori viseletek



 A férfi és a női viselet között nem volt jelentős különbség. A női ruházat általában finomabb anyagokból készült.

Alsóruhaként finom kender- vagy lenvászonból készült inget vettek magukra, melyet a csuklóknál pánttal szorítottak le. A ruhák összekötésére gombokat, szalagot használtak.
Felsőruhaként ujjas kabátot (kazakot), erre pedig kaftánszerű köpenyt öltöttek, melyet gombsor tartott össze. Bő nadrágot, csizmát hordtak. Számos kiegészítőt, illetve ékszereket viseltek. Ezen utóbbiak közül kiemelkedik a mellkorongnak nevezett hajfonatdísz, a bogyósoros fülbevaló, nyakperecek, karperec.
Mellkorongok: párhuzamba állíthatók a férfiak tarsolylemezeivel. A mellkorongok varkocsba fűzve vagy szíjon csüngtek le és a mellet takarták. Néha gyöngysor is függött rajtuk. A függesztett, aranyozott hátterű csüngős korongok járás közben átvették a mozgás ritmusát és menet közben csilingelő hangot adtak. A korongok vagy öntéssel vagy vékony ezüstlemez kidolgozásával készültek.

Nyakperecek: sodrott huzalokból készültek és végeiken összekapcsolásukra hurok és akasztó szolgált.
Karperecek: ugyanúgy csavart eljárással készültek, mint a nyakperecek; van köztük vastag aranyszálakból sodrottak, amelyeknek a végére tátott szájú szörnyek fejét húzták rá; ezeket nevezik "kígyófejes" karpereceknek. Némelyik karperecben igazi drágakő is van és találunk köztük olyanokat, amelyek ősi hitvilágunk jelképeit ábrázolják.
Gyűrűk: egyszerűek voltak. Bennük elhelyezett kövek színe és fajtája védett a rontás ellen. III. Béla és Kálmán királyunk feliratos gránátköves gyűrűi a köszvénytől ( betegség ) óvtak.
Kar- és láb fémszalagok: ingek úját és nadrágok szárát fogták vele össze.


                       
Férfiak viselete:
A férfiak felsőtestét legtöbb esetben felálló nyakú rövid finomkender- vagy lenvászonból készült dísztelen ing fedte, ezt csuklónál pánttal szorították le, akárcsak a nőknél. A ruhák összekötésére gombokat, pitykéket, szalagot és kötőt használtak. A férfiak mokaszin típusú, félhosszú szárú csizmába befogott bő nadrágot viseltek, amilyent a hunok kecskebőrből készítettek. A férfiak felsőruhája ujjas, derékban átkötött övvel, textilből vagy bőrből készült combközépig érő, a módosaknál nemesfém veretekkel ékesített kabát, kaftán volt. A lovaglás miatt a kabát kétoldalt is felvágott volt. Elterjedt viselet volt még a kuzs (szőrös bőrből készült ködmön), szokmány (durva gyapjúból készült hosszú, bő felöltő), szűr (panyókára ( ponyva ) vetett ruha), suba/guba (pásztorviselet, galléros, csuklyás), kucsma (hegyes bőr- vagy nemezsüveg, csúcsát szépen díszített fémből készített előkúppal látták el).
Őseink fejükre kerek vászonsapkát, télen karimátlan báránybőr süveget vagy prémszegélyű kalapot húztak. Belső-ázsiai analógiák alapján feltételezhető, hogy a honfoglalók sapkájának a füle lehajtható volt. A karimás, középen gúla-alakú fejfedő süvegszerű felsőrésze csapattestenként más és más színű volt; így csatában a mozgásukat jól meg lehetett figyelni. A magyarok kucsmájára utaló adat a X. századból származik, amikor is "a belga püspökök magyar kucsmát viseltek". Sisakot őseink csak ritka esetben hordtak; Beregszászból származik egy sisak-lelet.
Mokaszín csizma: rövid szárú, puha talpú és puha anyagú ám a földműveléssel foglalkozók kemény csizmákkal váltották fel. Később az úri csizmát - mivel az sokba került - csak ünnepnapokon viselték, hétköznapokra viseltesebbeket hordtak. A legrégibb magyar csizma a "fordított csizma", ahol a kifordított teljes szárrészhez a sarokrész kihagyásával szurkos fonállal a sarkát összevarrták, ezután vízben áztatták, amikor aztán megpuhult, visszafordították. A sarkánál cseresznye- vagy fűzfaháncs kéreggel látták el és itt hozzávarrták, majd vizesen kaptafára húzták, ahol a formának megfelelően kiszáradt.
A ruha-kiegészítők: a magyarok nemzetségeinek vezető családjai és katonai kíséretük előkelői hatalmukkal, származásukkal, de egész megjelenésükkel igyekeztek méltóságukat kihangsúlyozni. A ránk maradt emlékek legnagyobb része a viselet tartozéka; ékszerek, a ruházat ékítményei, felszerelési tárgyak és fegyverek. A pompa legnagyobb része - a ruha - ma már nem áll rendelkezésünkre, csak a fémből készült "tartozékokkal" gazdálkodhatunk.
Veretes öv: honfoglalóink általában dúsan kivert arany, aranyozott, ezüst vagy ezüst díszekkel kivert ékes öveket hordtak. A közrendűeknél ez dísztelen, vascsattal összefogott volt. Az övről páratlan számú szíjon - néha egészen térdig - veretes "szíjvég" lógott le. A felnőtt sorba kerülő ifjakat szertartás közepette "felövezéssel" avatták férfivé. Az övről csüngött le a szablya, a tegez, az íj, a tarsoly és a kés. Ennek oka az volt, hogy a lovas népeknél a törzs fölötti résznek szabadon kellett mozognia, hogy a harcos az íját mindig szabadon tudja használni
Tarsoly: szíjon csüngött le, szíját is és fedelét is nemes veretekkel díszítették. A tarsolyban kovát, taplót és csiholóacélt tartottak. A tarsolyok fedőlapját rátéttel, bőrözéssel, intarziával vagy poncolt ( domborítással kialakított) fémlemezekkel díszítették. Díszítésüket általában növényi motívumok, végtelen hálóba szőtt palmetták, életfa-ábrázolások, néha ősi mitológiánkhoz tartozó állatalakok alkották.
      


Hajviselet:
Női: Általában befonva hordták és fejükre pártát ( pántos fejdísz ) vettek
Férfi: a hajnak a homloknál való levágása volt a divat, hátul a vállig érő hajukat a férfiak üstökbe, tincsekbe fogták és azt karikákkal rögzítették. A varkocsba font hajat arany-, ezüst- vagy bronzkarikákkal fűzték össze. A hajviseletnek őseinknél rangjelző szerepe is volt; az előkelők ritkábban nyírták hajukat és azt gyöngyökkel ékesítve hordták. Amíg őseink hajukat elöl nyírták, addig a keresztény Európa már hosszú hajat viselt. E kettősség az európaiak nemtetszését váltotta ki. Amikor 1279-ben a kunok megkeresztelkedtek, ezt csak úgy vállalták, ha hajuk megnyírását tovább is engedélyezték.
    























FORRÁSOK:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Honfoglal%C3%A1skori_magyar_viselet
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-8-evfolyam/viselet/a-honfoglalo-magyar-nok-viselete
http://www.kiszely.hu/istvan_dr/036.html
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-8-evfolyam/viselet/a-honfoglalo-magyar-ferfiak-viselete

Árpád-kori templomok és kolostorok


Az Árpád-kori falvak jelentős hányadának közepén állt a templom. Sokáig a települések egyetlen olyan épülete volt, amelyet időtálló anyagból, nevezetesen kőből vagy téglából készítettek. A hajóból és félkörívesen záródó szentélyből álló korai templomok tömör falait félköríves nyílások törik át. Az ajtó vagy délre, vagy nyugatra tárul. Az ablakok közül három található a templomhajóban, egy vagy kettő a kisebb szentélyben. A harang kezdetben nem toronyban volt elhelyezve, hanem az oldalt álló fa haranglábban. Valódi tornyot, amely a főépülethez kapcsolódik, többnyire csak a XIII. századtól építettek. A főépületet kívülről gyakorta díszítették kőfaragványokkal, vagy alakos faliképekkel. Többnyire a templom körül, magában a templomkertben helyezkedett el a falu temetője.


 Árpád-kori templom


A kolostorok vagy zárdák a szerzetesek és az apácák társas együttélésére szolgáltak. Rendszerint a lakott helyektől távol építették fel ezeket. A kolostor központi épülete a templom volt, ehhez csatlakozott a zárt, négyszög alakú kolostorépület a belső udvarral, amelyet kerengő vett körül.
A szerzetesek közös helyiségei: az ebédlő, a hálóterem, a melegedő, a ruhatár és a betegszoba.

A kolostorokhoz csatlakoztak azok az épületek, amelyeket már a világi élethez való közelséget jelentették: a kolostori iskola, a könyvtár és a vendégek szálláshelyei. A kolostor falain kívül álltak a gazdasági épületek: a malmok, az éléstárak, a kézműves műhelyek, és ezek körül terültek el hatalmas szántók, szőlők, kertek, tavak és legelők.

        




Árpád- kori épületek Székesfehérváron:

Nagyboldogasszony-bazilika


A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika (más néven: Szűz Mária-bazilika, királyi bazilika, koronázó bazilika, főbazilika) a korabeli Európa egyik legnagyobb, a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb temploma volt. A gazdag bazilika az évszázadok során folyamatosan épült. Első királyunk, Szent István kezdte építtetni a XI. század elején. A korabeli bazilika háromhajós, négy tornyos és valószínűleg kétszentélyes volt, déli oldalához kerengő is csatlakozott.




 
Szent István-székesegyház

A Szent István-székesegyház a székesfehérvári egyházmegye főtemploma, a belváros egyik legjelentősebb műemléke, Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa. A bazilika barokk, néhol gótikus és klasszicista elemeket visel.





 

Szent Anna-kápolna
 

A székesfehérvári Szent Anna-kápolna a város egyetlen épen maradt gótikus műemléke, valamint az egyetlen épségben fennmaradt középkori épülete. A Szent István-bazilika felé néző déli homlokzaton három magas, csúcsíves ablak látható. A gótikus, egyhajós templomteret hálóboltozat zárja. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul. Az egyhajós templomteret hálóboltozat fedi. Az oltárkép Szent Annát ábrázolja. A falakon több helyen láthatók török-kori falfestmények maradványai.


 




Forrás: https://mno.hu/migr_1834/az-arpadkori-falu-szerkezete-es-lakoi-773413
              https://www.wikipedia.org/
 

Árpád-kori viseletek

  A férfi és a női viselet között nem volt jelentős különbség. A női ruházat általában finomabb anyagokból készült. Alsóruhaként fin...